A Széchenyi Iskola mai épületegyüttesének legrégebbi szárnyát – a mai A épületet – 1894 októberében adták át.
Iskolánkról
A Széchenyi Iskola korai története
| Csorna első iskoláját, ha közvetve is 1659-ből ismerjük. Gáborjáni Tóbiás győri olvasókanonok által felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv erről így tudósít: A csornai iskolamesternek minden csornai házas embertől van 5 dénárja, 1 negyed véka búzája, harangozásért 5 dénárja.” Az 1696-97-ben lezajlott látogatásból már többet tudunk meg: „Az iskola épülete eléggé alkalmas, állandó fenntartási alapja nincs. Az iskola-rektor katolikus, a gyermekeket tanítja, tisztességesen viselkedik. 1/4 köböl búzát és 5 dénárt fizetnek neki, valamint 6 kocsi fát, éjjeli virrasztásért 12 dénárt.” Az 1714. évi látogatásból már ismerjük a tanító nevét és képzettségét is: Győri János, grammatikai iskolát, azaz alsóbb szintű gimnáziumot végzett. 1766-ban a ludi magister – iskolamester – Németh Pál volt. Magyar, beszélt latinul és szükség szerint németül. Képzettsége magas: absulutus Philosophus (filozófiát végzett). Háza két szobás, egyikben lakott, a másikban tanított. A XVIII. század végén, a XIX. század elején jelentős gyarapodás következtek be a településen. Az 1696-97-es egyházlátogatási jegyzőkönyv 744 lakosról számolt be. A II. József féle népszámlálás 1785-ben 2.917 lakost írt össze. 1828-ban 3.704 volt a lakosok száma. A lélekszám olyan emelkedést mutat, hogy az a helyi természetes szaporodással nem magyarázható. A gyors növekedést a parasztság földszerzési lehetősége okozta. A Hanságban lehetett irtásokat létesíteni: 1816-ig 1.500 kisholdnyi keletkezett. Ez a növekedés kihatott az iskolára is. 1820-ban új épületet emeltek. A község lakói kézimunkával, a földesurak (prépostság, herceg Eszterházy) anyagi támogatással – 450 forint – vettek benne részt. Az iskolaépület fenntartása a község kötelessége lett. Az 1830. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv Bohár Mihály tanító mellett két segédtanítóról is beszámolt. Az egyik a tanító 17 éves fia, Ignác volt. Mindketten a győri normaiskolában tettek képesítő vizsgát. 1860 októberében választották meg Csornán kántortanítónak Czeglédy Györgyöt. A 33 éves férfi mögött ekkor már 17 éves tanítói múlt állt. Tanítói oklevelét 1850-ben szerezte. Az 1861-es rövid alkotmányos időszakban egyik elindítója lesz a Széchenyi István emlékére alapított Csornai Polgári Olvasókörnek. Az alakuló ülésen a kör jegyzőjévé választották. A kiegyezés után megindult Csorna fejlődése. Sorra keletkeztek a takarékpénztárak (Sopron megyei Első Takarékpénztár fiókja, Csornai Takarék és Segélyegyleti Szövetkezet, Rábaközi Takarékpénztár), malmok (Frankl, Király), téglagyár (Kokas), szeszgyár (báró Berg), mezőgazdasági gépgyár és fémöntöde (Izmossy). Elérték a várost a vasutak is. Itt találkozott, találkozik a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (1876), a Pozsonyt Szombathellyel összekötő vonal (1891) és a Csorna-Pápa vonal (1896). Csorna ezzel vasúti csomópont is lett. Tovább gyarapodott a lakosság száma is: | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez a gyarapodás kihatott az iskolákra is. Egy 1872-ben kiadott forrás így ír: a római katolikus népiskolának három tanterme van. Tankötelezettek száma 578, iskolába jár 531. A kántortanító a már bemutatott Czeglédy György, mindkét segédtanítója képesítő tanfolyamot végzett. A sopronmegyei iskolatanács 1873-ik évi jelentése már bőségesebb adatokat szolgáltat az iskolák helyzetéről. A tankötelezettek számát nemek szerint is megbontja. A római katolikus népiskolánál fiú (6-12 éves) 268, leány (6-12 éves) 279. Közülük iskolába jár: fiú 243, leány 257. Az ismétlő iskola tankötelezettjei (12-15 évesek): fiú 109, leány 113. Itt szerzünk először tudomást arról, hogy városunkban is működik a népoktatási törvényben előírt ismétlő iskola, mégpedig heti egy alkalommal. Az iskolaépületről azt írja, hogy 1862-ben épült és három tanterme van, és 1873-ban újabb két tanteremmel bővítették. Beszámol az oktatás szemléltető eszközeiről is. Van egy-egy fali olvasótábla, mozgó betűkészlet, földgömb, Magyarország falitérképe, Osztrák-magyar Birodalom térképe, Európa térképe, természetrajzi ábrák. Egy 1874-es segédtanítói pályázati hirdetés két tényt is közölt: 1./ Csornán működött a törvényben előírt iskolaszék, hisz a pályázat egyik aláírója Németh József plébános, az iskolaszék elnöke volt. 2./ A segédtanítók Csornán jobb helyzetben voltak mint a környező községekben. Fizetésüket nem a kántortanító biztosította, hanem „az iskolaszék által kézbesítendő”. Fizetésük magasabb, ellátásuk jobb volt a környéken szokásosnál: „évi 300 oszt. é. frt. – osztrák értékű forint – tanítótársaivali lakás és fűtés”. Ugyanakkor a pályázótól megkövetelték a tanítói végzettséget. Érdemes összevetni a közeli Rábatamási főtanítójának, Jászai Józsefnek (Jászai Mari öccsének) 1891-es (!) hirdetésével: Segédtanítói állás azonnal elfoglalható. 100 forint fizetés és ellátás a főtanítónál. Oklevél nem szükséges. A már korábban bemutatott tanulószámból érzékelhetjük (1873-ban 500 fő), hogy ennek a gyermektömegnek az oktatása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a három tanítónak. Későbbi forrás alapján ugyan bátran feltételezhetjük, hogy ennyien nem jelentek meg folyamatosan az iskolában, de az ennek ellenére rendkívül zsúfolt lehetett. Változás 1876-ban történt. Tóth Bálint országgyűlési képviselő, sopronnémeti középbirtokos kezdeményezésére leánynevelde létesült városunkban. 1885 őszén a Kapuvár-kerületi Rk. Tanító Egylet felkérte a szanyi esperesi kerület tanítóit, hogy lépjenek be közéjük. Ezt Czeglédy György csornai tanító visszautasította, s hozzáfogott egy kerületi tanítóegylet szervezéséhez. „A legnagyobb akadálynak az bizonyult, hogy a tanítók jövedelméből fuvarra és napi költségre nem tellett. Az 1886 októberi kerületi papi korona, a csornai tanító fellépésére vállalta, hogy a hitközségek fizetik az útiköltséget és a napidíjat.” Az egylet november 16-án megalakult. Elnöke a kerületi esperes lett, alelnöke Czeglédy György. Az egylet évi két összejövetelt tartott, ezek kezdetben vándorgyűlések, 1892 őszétől viszont – a rossz utak miatt – mindig a csornai fiúiskolában került rájuk sor. Az egylet szakmai tapasztalatcseréket szervezett, tagjainak pályázatokat írt ki. 1892-ben Czeglédy György főtanító két díjazott pályanyertes dolgozatát is felolvasta: „Miről ismerhető fel a jó iskola?” és „Szükséges-e a tanítónak az előadásra készülni?„. Az 1890-es évektől megnövekszik forrásaink száma. Sorra jelentek meg az időnként egymással is versengő helyi hetilapok (Rábaköz, Csorna, Kapuvár és Vidéke, Rábaközi Hírlap, Rábaközi Újság, Csornai Hírlap, Rábaközi Közlöny). Rendszeresen hírt adtak az iskolák legfontosabb eseményeiről. 1890-ből arról értesülünk, hogy Czeglédy György főtanító szervezi az inasiskolát. Egy 1884. évi törvény (XVII. tc.) előírta, hogy kötelező a felállítása azokon a településeken, ahol 50 inast foglalkoztatnak. 1891 júniusában a városi közgyűlés kinevezte az iparostanonc iskolai bizottság tagjait. Június 20-án már a tanoncok vizsgáját tartották. 1891. június 28-án tartották meg a Polgári Olvasóegylet 30 éves jubileumát. Az évforduló Czeglédy György főtanító, jó ideje már egyleti elnök ünneplése is volt.1893-ban a város 50 éves tanítói jubileuma alkalmából ismét őt köszöntötte. Az év végén az ünnepelt kérte nyugdíjazását, s a tanévet még befejezve nyugalomba vonult. A következő évben elhagyta a várost, fiához költözött Keszthelyre. Távozásával egy nagy tanító és közéleti egyéniséggel lett szegényebb Csorna. Tevékenysége nem merült feledésbe, mert 1907-ben (!) arany érdemkereszttel tüntették ki. Miközben a város Czeglédy főtanítót ünnepelte, élénk oktatáspolitikai viták zajlottak. Ezek 1892-ben az iskolatanács újjáválasztásánál kezdődtek. Ki válasszon? A városi képviselőtestület, mint iskolafenntartó – ezt mondta ki az 1876. évi XXXVIII. tc. -, vagy a katolikus hitközségi képviselőtestület, de mivel Csornán ilyen nincs, ennek hiányában minden katolikusnak legyen szavazati joga? A kérdés eldöntését a püspökre bízták. A győri püspök az utóbbi álláspont mellé állt, s így került sor az iskolaszék megújítására. Elnöke Poller Ede plébános, alelnöke Majer Lajos járásbíró lett. Az iskolaszék a népiskolákat kívánta fejleszteni. Poller Ede iskolaszéki elnök egy-egy új tanítói állás létesítését kérte mindkét katolikus elemi iskola számára a városi képviselőtestülettől. 1893. szeptember 23-án a testület a leányiskolának megszavazta a költségeket, mivel ott tanterem is rendelkezésre állt, a fiúiskola tanítói állásának ügyét bizottsághoz utalta. A viták során feltárultak a népiskolai oktatás hibái. Például a szorgalmi idő – kis túlzással – csak öt-hat hónap volt, mert dolgozni mentek a gyerekek. A tanulók munka miatti hiányzását bizonyítják a fiúiskolába történt beiratkozásokról közzétett adatok: | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1892/93-as tanév
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1893/94-es tanév
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Érdemes megnézni még a szorgalmi időszak végét is. Ezt jól jelzik az évzáró vizsgák időpontjai. 1891-ben: a leányiskolában április 28., az izraelita elemi iskolában június 14. 1893-ban: a leányiskolában április 27., a fiúiskolában május 6., az izraelita elemi iskolában június 25 és 27. Vegyük hozzá a fentiekhez még a „…harmadfélezer egész napi mulasztást, melynek kimutatása csak október 1-el kezdődik és április közepéig tart.„ A feltárt tények érzékeltették a változtatás szükségességét. Kialakult a megoldás módja: iskolabővítés és önálló tanítói állások létesítése. Az első feladat szervezésére bizottságot hozott létre a képviselőtestület. A második kérdés rendezése a katolikus hitközség gyűlésén indult. Itt először is elkülönítették a kántori és az iskolamesteri állást, majd a canonica visitációban rögzített, a lakosok által a tanítónak fizetendő naturáliákat váltották át készpénzzé. A város 1894. február 6-án tartott képviselőtestületi ülésén hozzájárult az iskolaszék javaslatához, hogy a Keresztény Iskolatestvérek tanítórendjét hívják meg Csornára. Mivel az iskolatestvérek eddig Magyarországon nem tanítottak, befogadásuk körül vita keletkezett. A vitában a döntő szó Zalka János dr. megyéspüspöké és a vallás és közoktatási miniszteré lett: „…ma a miniszter úr ő excellentiája élőszóval kijelenté, miszerint ha magyarok és magyarországi képesítésűek semmi akadály sem forog fenn az iskolatestvérek felfogadása ellen.” Akik „… Csornára jönnek Magyarországon születtek, s diplomájukat az esztergomi kir. tanítóképző intézetben nyerték.” Az építkezés is vitára adott okot, mivel a kijelölt bizottság földszintes iskolaépületet terveztetett. Pullmann János csornai építész mégis emeletes épület tervét nyújtotta be, majd az elutasítást követően cikket írt a helyi sajtóban az emeletes épület mellett. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Csorna főterére a század végén már nem illik földszintes középületet emelni. A képviselőtestület felülbírálta bizottsága döntését, s pincével ellátott egyemeletes épületre írt ki tervezési pályázatot. A pályázatot Vendler László csornai építész nyerte. (Pullmann megelégedett az erkölcsi győzelemmel, a pályázattól távol maradt!) Közben felmerült a leányiskolában működő óvoda bővítésének szükségessége is. 1894-ben a bővítésre a képviselőtestület 3.498 forintos előirányzatot tervezett. A két építkezést összekapcsolták, s a kivitelezést 30.825 forintért hirdették meg. A versenytárgyalást a tervező nyerte, s a kivitelezés a régi épület bontásával június 8-án megkezdődött. 1894 októberében készült el a fiúiskola. Ekkor érkeztek meg az iskolatestvérek is. A hat fős tantestület a beiratkozásokat október 29-étől fogadta. Az intézményt nagy ünnepség keretében adták át november 15-én. A felszentelését dr. Zalka János megyéspüspök végezte. A felfogadott tanítók személyenkénti tiszteletdíja évente 450 forint volt, a tanonciskolában való oktatásért egy tanévre összesen 300 forintot kaptak. Az avatást követően a csendes munkálkodás ideje jött el. A tanévzáró vizsgákat mindkét katolikus iskolában május elején rendezték. A leányiskolában a tanév során önállóan működött az I., a II. és a III. osztály, míg összevontan a IV-VI. osztály. A fiúiskolában más volt a beosztás: I. osztály kezdők, I. osztály haladók és II. osztály, a III. és IV. önálló, az V-VI. összevont osztály. A lakosok elégedettek voltak a tanítással. Egy gazda szerint: „Úgy járunk nemsokára, hogy vidékről kell őrző gyerekeket fogadnunk, mert a mieinket bottal kell kivernünk, s még akkor is elszöknek az iskolába.” A lakosság száma a századfordulóra jelentősen emelkedett. 1880-ról 1900-ra, húsz év alatt több mint 1750 fővel. Természetes a gyermeklétszám emelkedése is. Nem véletlenül írta a helyi lap már 1898-ban azt az iskolákról, hogy „zsúfolásig telve vannak növendékekkel”, és ideje bővítésükre gondolni. 1899-ben dr. Kokas Lajos járásorvos állapítja meg ugyanezt a katolikus iskolákról, és csak az izraelita iskolát találja megfelelőnek. Századunk első évtizedének végén megromlott a város viszonya a fiúiskolában tanító iskolatestvérekkel. Ez következménye lehetett annak a „húsz botütés”-nek, mellyel 1910-11-ben a helyi sajtó bőségesen foglalkozott. Fő gond lehetett, hogy a rend, tagjai közül nehezen tudta biztosítani a szükséges oktatói létszámot. 1913. március 29-i levelében az iskolaszék nyolc okleveles tanítót kért az iskolatestvérektől. A válasz az iskolatestvérek elöljárójától április 3-án érkezett, hogy tudják biztosítani a nyolc főt, de csak úgy, hogy abból három iskolatestvér, a többi világi tanító. Április 12-én viszont arról értesítette az elöljáró az egyházközséget, hogy az 1894. évi egyezséget kénytelen felmondani – okokat nem írt – és ebbe már a győri püspök is beleegyezett. A kialakult ellenszenvet legjobban Várady Lipót győri püspök levele tükrözi, melyet a világi tanítók megválasztása előtt írt az egyházközség tanácsának, amely az iskolaszék szerepét is betöltötte: „…Csornán olyan világi tanítónak alkalmaztatását, aki előbb iskolatestvér volt, a kath. közérzület szempontjából nem tartom megengedhetőnek s azért ilyennek megválasztását sem erősíthetem meg.” A fiúiskolánál meghirdetett hat tanítói állásra 59 jelentkező volt. Az egyházközségi tanács (iskolaszék) 1913. június 19-i ülésén az állásokra fiatal embereket választott. A hat főből négynek ismerjük az életkorát: 24, 28 és két 31 éves. Az igazgató tanító – az egyházmegyei hatóság 1907-ben rendelte el ennek a címnek a használatát – Ehrenwert Hugó lett. 1913 augusztusában engedélyt kapott az iskolaszék a hetedik, majd egy év múlva a nyolcadik tanítói állás megszervezésére. Az iskolaszék meghatározta azt is, hogy a tanítás szeptember elsején kezdődjön és lehetőleg június 15-ig tartson a mindennapi és az ismétlő iskolában is. 1914-ben kitört a háború. A behívott tanítók helyére helyettesként elsősorban tanítónők kerültek. A katonaság az éppen felépült kórház mellett 1914 őszén a fiúiskolát is laktanyának foglalta le. A tanítás helyiség hiánya miatt felváltva folyt, de csak az első és második osztályosoknak. Pontosan mikor normalizálódott a helyzet, azt nem tudjuk. A tanítókat is sorra hívták be katonának. A behívottak helyére helyettesként elsősorban tanítónők kerültek. Az összeomlás után két tanító kapcsolódott be a helyi forradalmi eseményekbe (Bodnár Alajos, Gallácz Jenő), őket később fegyelmi úton elbocsátották. A fiúiskolában 1922-ben megszervezték a kilencedik tanítói állást is. Ezt követően viszont a háború utáni válság hatására a VKM miniszter ideiglenesen két állást beszüntetett. Ebből az egyiket 1927 szeptemberétől, a másikat a következő éven újra be lehetett tölteni. Az egyházközség tanácsa (iskolaszék) már 1828-ban kérte a tizedik állást. A miniszteri elutasítást és indokait a vármegyei tanfelügyelő közölte: ” Ugyanis az iskola 9 tanítós 427 tanulóval (átlag 47 tanuló). Ugyanott r.kath. leányiskola is van 8 tanító és 392 tanulóval (49-es átlag). A fiúiskolában 1 osztály (V-VI) a leányiskolában 2 osztály IV. és V-VI. zsúfolt, mert a nemek szerint elválasztott (szerzetesi iskola) csoportok vagy túl nagy, vagy pedig csak 38-40-es osztályokat tesznek lehetővé. A négy II. osztályban az 1930/31. tanévben összesen 175 lesz a létszám. Ezt egyetlen közös osztály létesítésével 3 tanító zsúfoltság nélkül oktathatja s így a fiúiskolánál 9 tanító elegendő lévén, az állás betöltése ez idő szerint mellőzendő.” 1941-ben vonult nyugalomba a fiúiskola igazgató-tanítói székéből Énekes (Ehren-werth) Hugó. Vele egy újabb nagy tanítóegyéniség távozott a pályáról. Az iskolavezetés és a kántorság mellett számos közéleti funkciót is betöltött: leventeoktató, az ifjúsági egyesület elnöke, a Csornai Iparos Dalkör és Fúvószenekar karnagya. Az 1944-45-ös év fordulója a város háborús időszaka. Az oktatási intézményeket a magyar, a német, majd a szovjet hadsereg foglalta le laktanyának, vagy kórháznak. A front átvonulása után (1945. március 28.) az április 10-én alakult Nemzeti Bizottság már első ülésén foglalkozott az iskolák ügyével: úgy rendelkezett, hogy a le nem foglalt iskolákat ki kell takarítani és a tanítást meg kell kezdeni. „A tanítók is meg vannak erősítve állásukban és illetményüket a község elöljárósága biztosítja.” Csorna képviselőtestülete 1945. júliusában alakult újjá, s ezt követően elsősorban már ez a szervezet foglalkozott az iskolák ügyeivel. Októberi ülésén három tanítói állást szervezett. A fiúiskolánál kettőt, a leánynál egyet. Indokai: A tanulók létszáma tanítónként 60 fölé emelkedett, s az új rendelkezések szerint maximum 50 lehetett. Már az 1940. évi 20. tc. bevezette a nyolc osztályos népiskolát, amely 1946-ban mint általános iskola valósult meg. A város általános iskoláinak egyesítésére 1948. augusztus 3-án került sor Pánczél Ferenc tanügyi tanácsos közreműködésével. Összevonták a volt rk. általános fiúiskolát és az állami (volt polgári) általános fiúiskolát, s így született meg a mai Széchenyi iskola elődje. A fiúiskola 1949-től egy szakaszosan átadott önálló épülettel bővült (a mai alsótagozat). 1969-ben egy konyha és egy ebédlő épült. 1954-ben indult a napközi. Kezdetben a két iskolának közös intézménye volt, majd 1970-től különvált. 1962-től mindkét iskola koedukált lett. 1971. április 25-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csornát várossá nyilvánította. A 70-es évek első felének legjelentősebb beruházása nyolc új tanterem és tornaterem építése volt. A bővítést követően a mai Széchenyi István Általános Iskola jelentősen megnőtt, ebbe az iskolába jár az alsó fokon tanuló csornaiak 63-65 %-a. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Pájer Imre |
A Zempléni Múzeum, Szerencs – képeslap-gyűjteményéből