Kiváló író és államférfi. A 19. század húszas éveiben megindult reformmozgalom kezdeményezője.
Névadónkról
Gróf Széchenyi István (1791-1860)
Nagybirtokos arisztokrata család tagja, 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Apja Széchényi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja, a Georgikont alapító Festetics György gróf leánya, Julianna volt.
Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt.
1808-ban katona lett, részt vett az utolsó nemesi felkelésben (1809) és az azt követő napóleoni háborúkban, 1826-ig a császári hadsereg tisztje.
Sokat utazott, és tapasztalatai ráébresztették Magyarország elmaradottságára.
Életére és munkájára nagy hatással volt Wesselényi Miklóssal 1821-ben kezdődő barátsága. Lótenyésztéssel is foglalkozott, 1822-től lóversenyeket rendezett, 1825-ben Lótenyésztő Egyesületet hozott létre.
Részt vett 1825-27. évi országgyűlésen, ahol egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy létrehozandó tudós társaság céljaira, amelynek megalakulása után elnökhelyettese lett. Az országgyűlés ideje alatt Pozsonyban kaszinót szervezett, amely a pesti Nemzeti Kaszinó elődje volt.
1830-ban írta meg a kor legnagyobb hatású könyvét, a Hitelt, amely az ősiség eltörlését, a feudális viszonyok felszámolását hirdette. A művet ért számos bírálatra 1831-ben a Világ, majd 1833-ban a Stadium című könyveivel válaszolt.
1830-tól több gazdasági vállalkozást szervezett, pl. Duna Gőzhajózási Társaság (1831), Pesti József Hengermalom (1837), Pesti Megyei Kereskedelmi Bank (1841), 1833-tól irányította az Al-Duna szabályozását (Vaskapu) és 1836-tól a Lánchíd építését.
Kossuth 1841-ben megindult lapja, a Pesti Hírlap Habsburg-ellenes vonalát kezdettől veszedelmesnek tartotta, ez ellen írta a A’ Kelet Népe (1841) című röpiratot.
1843-tól a Jelenkor c. lapban, majd a Politikai Programm Töredékekben (1847) támadta Kossuth politikáját.
1848-ban belső kétségeitől függetlenül vállalta a forradalmat és a megalakuló magyar kormányban a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri tárcát.
Az egyre zavarosabb politikai helyzet, a fegyveres harc rémképe idegrendszerét felőrölte, 1848. szeptemberben a döblingi elmegyógyintézetbe került, ott élt haláláig. Az 1850-es évek második felében írta a Bach-rendszerről és a császári kormányról töredékekben maradt szatirikus művét. 1859-ben jelent meg (névtelenül, Londonban) az Ein Blick…., amelyet Bach egyik kormányzatát dicsérő iratára, a Rückblickre (Visszapillantás) válaszolva írt. Az ezután következő rendőri vizsgálatot és fenyegetéseket már nem tudta elviselni, és az 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel öngyilkos lett.
Talán Vörösmarty fejezte ki legszebben Széchenyi fejlődésálmait:
„Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok,
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden cseppjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét, mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.”
A fa dombormű Salló István fafaragó művész alkotása, amely az iskola bejáratánál található meg.